Benyomások Franciaországról

A Húsvéti szünet kapcsán ellátogattam Franciaországba, ahol egy számomra fontos személlyel tölthettem el pár napot. Bár bevallom annyira nem vártam igazán a frankok, merovingok utódállamának látványát. Ennek sajnálatos indoka az, hogy kiutazásom előtt két nappal már beteg voltam, mely itt létem alatt sem javult érdemileg. (Bár ki ne akarna lázasan várakozni egy reptéren 7 órát?)

A betegség miatt lényegében semmit sem láttam az országból. Na jó, ez így teljesen nem fedi a valóságot, hiszen sétáltam Avignonban és Marseillben is, megnéztem pár látványosságot. Ezekről a kalandokról, majd a következő részben beszélek. Itt arról olvashatsz, hogy milyen benyomások keletkeztek bennem a franciákról.

A repülőtéren

Már itt ért az a sokk, melytől előre féltem. Hiszen nem beszélek franciául. Igen kellemetlen érzés az, amikor egy olyan közegből, ahol megérti legalább részben a nyelvet, kiszakad. Már megszoktam a spanyol nyelvet, amely körülvett már hónapok óta. Tanultam és tanulom is a nyelvet. De a francia. Hát azt még az ellenségemnek se kívánnám.

Volt egy igen érdekes tapasztalatom még Madridban, ahol várakoztam az átszállásra. Miközben sorban álltam a felszálláshoz, előttem egy népes család (vagy két kisebb) álldogált. Muszlim vallásúak voltak, melyet az öltözékükből tudtam meg. Voltak fiatal gyerekektől kezdve tizenévesekig, majd a negyvenes anyukák és a nagymama. Először spanyolul beszélgettek egymással, majd mikor egy kis csíntettre került a sor, a csoport idősebb tagjai automatikusan váltottak arabra. És mikor átértünk a repjegy vizsgálaton s vártunk a buszra, mely a repülőgépünkhöz vitt, ért a meglepetés. Innentől kezdve franciául beszélgetett a család. Teljesen természetesen. Láttam tíz év körüli gyermekeket, akik testvérükkel három nyelven kommunikáltak gond nélkül. Kicsit irigy és szomorú is voltam, hiszen én leginkább csak egyetlen nyelven tudok beszélni testvéreimmel.

Avignonban 

A Rhone folyó partján fekvő Avignon városába utaztam, ahol időmet jelenleg is töltöm. Egy nagyon stílusos nevű hajóval futottam össze, melynek képét itt közzéteszem. 

A város igen szép, érdekes a történelme így ajánlom a felkeresését. De a legjobb tanács az, hogy ne betegen érkezz. Gondolom úgy érdekesebb. Egyetlen képet küldenék a városról, a pápai palota egyik faláról. (A többi képen mind szerepelnek emberek, főleg turisták.)

Az étkezés

Természetesen nem hagyhatom ki a csiga témát. Hiszen terjeng az a népi bölcsesség - vagy hogyan is nevezzem -, miszerint a franciát csigát (is) esznek. Ennek jártam utána a helyi Lidlben, ahol tényleg fellelhető volt a csiga. Bár senkit se láttam, hogy megvette vagy elfogyasztotta volna. Így nem tudom alátámasztani ezt a nézetet. De hallomásból tudom, hogy tengeri csigákat is fogyasztanak egyesek. (Adatközlőm senkinek se ajánlja utóbbi elfogyasztását, annak fura íze s állaga miatt.)

 

Záró gondolatként megjegyzem, hogy Spanyolország olcsóbb mint Franciaország. De egyes régiókban biztosan van eltérés.

Üdvözlettel,

Levente