Adoptáció - Egy órám kapcsán

Az egyik itteni kurzusomon egy egész dupla órát szántunk annak a témának tárgyalására, hogy milyen feladatai lehetnek egy pedagógusnak, az adoptált gyerekek kapcsán az iskolában. Mivel otthon erről egyáltalán nem esett szó, érdekes témának tartottam. Két hallgató előadása után szituációs játékra is sor került, ahol egy tanár két szülővel találkozik először. A megbeszélés célja az volt, hogy a szülők értesítsék a tanárt arról, hogy a gyermek milyen körülmények között került örökbefogadásra, mi a helyzet vele. Illetve, hogy a tanár megnyugtassa a szülőket afelől, hogy mindet megtesz a gyermek integrációjáért az osztályba. Itt én lettem a tanár, érdekes szituáció volt.

A két diák előadása közben kiderült két fun fact is. Az első az, hogy a világon Spanyolországban történik a legtöbb örökbefogadás a lakosságszámhoz viszonyítva. Összességében is csak az USA előzi meg őket ebben. Talán ennek is köszönhető, hogy a pedagógus képzésben szó esik erről a témáról. A másik érdekesség az, hogy Spanyolországban nagyon hosszú a várólista az örökbefogadásra, akár 10 év is lehet. Ezért számos pár választja azt a lehetőséget, hogy Kínából fogadnak örökbe gyerekeket, mert az csak 1,5 év. A kurzust oktató tanárnő alsós gyermekének három ilyen úton örökbefogadott kínai osztálytársa van. De egyébként jellemző az Afrikából való örökbefogadás is.

Abból adódóan, hogy ilyen magas számban történnek Spanyolországban az örökbefogadások, számos gyerekeknek szóló könyv dolgozza fel ezt a témát. Ezek a mesék segítenek feldolgozni a gyerekeknek és szüleiknek az örökbefogadás tényét. Az alábbi két könyvet el is olvastam az óra végén a témában. Jó ötletnek tartom ezeket a kis mesekönyveket.

Szép napot,

Levente