Avignon-Marseille-Madrid-Santiago de Compostela-La Coruna

Ezt az útvonalat jártam le a napokban. Persze nem gyalog tettem meg ezt a távot. Buszok, vonat és repülőgépek voltak segítségemre. Az egész utazás összesen 18 óra volt, tehát belefért kevesebb mint egy napba. Kétszer repültem aznap repülővel és mindkétszer ablak mellett ülhettem. Ez igen meglepett, hiszen véletlen ülőhelyet kaptam, mert nem akartam ezért külön fizetni.

Madridban 3 órát kellett várakoznom az átszállásra, de találtam egy "kényelmes" ülőhelyet, egy áramforrás mellett. Így ezt az időt egyetemi feladatokra tudtam fordítani. 

Szerencsére elértem az utolsó Santiago-La Coruna buszt, amely 22:15-kor indult. Féltem, hogy ott kell éjszakáznom a reptéren ám szerencsére erre nem került sor.

Mikor hazaértem egyből elaludtam. Másnap reggel a konyha ablakból kitekintve, a következő látvány fogadott:

A lakás melletti terület már idejövetelemkor is építkezési törmelékkel, gyomokkal és szeméttel tarkított panorámaképet nyújtott.(Igen, pontosan emiatt választottam ezt a lakást. Vagy mégsem?) De ez az új halom távollétem közben keletkezett. Olyan jót nevettem mikor ez a látvány fogadott. Teljesen otthonos érzésem volt. Rögtön az jutott eszembe, hogy Európai Uniós állampolgárként itt is otthon vagyok. Van ami összeköti Magyarországot és Spanyolországot. Az ilyen meglepő, abszurd szituációk mindenképpen. 

Üdvözlettel,

Levente

Pápai vár

Külföldön tanulás egyik kellemes hatása az, hogy olyan helyekre is eljuthatsz, melyekről már valaha tanultál. Az én esetemben elég egyszerű olyan helyszínt találni, melyekről tanultam már, hiszen történelem szakon (is) hallgatok. Így a középiskolás ismereteken túl, az egyetemen is treníroztak a történeti topográfia, vallás és egyháztörténet, egyetemes történelem kurzusaimon. Így gyakran szóba került Avignon, ahol a 14. században a pápaság központja volt. Azt is megtanultam, hogy 1309-1377 között tartott az "avignoni fogság" időszaka, melyet persze sikerült néha elfelejteni. De ittlétem alatt ismét feleleveníthettem tudásomat ezen a téren. 

De persze nem úgy mint otthon. Teljesen más érzés úgy tanulni egy történelmi korszakról, hogy az pontosan ott zajlott ahol éppen tartózkodsz. Az utcák, házak mesélnek itt a történésekről. De mivel nem értesz franciául, érdemes elmenni a Pápai palotába is. Ami igen jó állapotban maradt fenn s látogatható. Persze érdemes magaddal vinni 11,5 Eurót belépő jegyre.

Pár, illetve három kép következik kedvcsinálónak:

Érdekes élmény azokban a termekben sétálni, ahol 700 éve egy-két pápa, majd ellenpápa élte életét. Leginkább egyébként a kis kápolnák maradtak meg eredeti állapotban, ahol még a freskók is láthatóak. De egy-egy teremben még látható eredeti falfestmény, díszítés is. Ahol az idő vasfoga miatt, a termek díszítései már nem elérhetőek, ott a technikát hívták segítségül a kiállítás készítői. A belépőjegyhez jár még egy interaktív tablet is, amellyel minden teremben "körbe lehet nézni". Egy olyan programot használnak, melyekkel mindenki belepillanthat abba, milyen is lehetett az 1300-as években a palota berendezése. Ezt a programot erőszeretettel használta mindenki, de főleg a kínai és a gyermek turisták.

Jó volt ismereteimet feleleveníteni azon a helyszínen, ahol a történések zajlottak. 

Ezért az élményért is ajánlom, hogy aki teheti vágjon bele egy Erasmus, vagy Campus Mundi félévbe.

Üdvözlettel,

Levente

Benyomások Franciaországról

A Húsvéti szünet kapcsán ellátogattam Franciaországba, ahol egy számomra fontos személlyel tölthettem el pár napot. Bár bevallom annyira nem vártam igazán a frankok, merovingok utódállamának látványát. Ennek sajnálatos indoka az, hogy kiutazásom előtt két nappal már beteg voltam, mely itt létem alatt sem javult érdemileg. (Bár ki ne akarna lázasan várakozni egy reptéren 7 órát?)

A betegség miatt lényegében semmit sem láttam az országból. Na jó, ez így teljesen nem fedi a valóságot, hiszen sétáltam Avignonban és Marseillben is, megnéztem pár látványosságot. Ezekről a kalandokról, majd a következő részben beszélek. Itt arról olvashatsz, hogy milyen benyomások keletkeztek bennem a franciákról.

A repülőtéren

Már itt ért az a sokk, melytől előre féltem. Hiszen nem beszélek franciául. Igen kellemetlen érzés az, amikor egy olyan közegből, ahol megérti legalább részben a nyelvet, kiszakad. Már megszoktam a spanyol nyelvet, amely körülvett már hónapok óta. Tanultam és tanulom is a nyelvet. De a francia. Hát azt még az ellenségemnek se kívánnám.

Volt egy igen érdekes tapasztalatom még Madridban, ahol várakoztam az átszállásra. Miközben sorban álltam a felszálláshoz, előttem egy népes család (vagy két kisebb) álldogált. Muszlim vallásúak voltak, melyet az öltözékükből tudtam meg. Voltak fiatal gyerekektől kezdve tizenévesekig, majd a negyvenes anyukák és a nagymama. Először spanyolul beszélgettek egymással, majd mikor egy kis csíntettre került a sor, a csoport idősebb tagjai automatikusan váltottak arabra. És mikor átértünk a repjegy vizsgálaton s vártunk a buszra, mely a repülőgépünkhöz vitt, ért a meglepetés. Innentől kezdve franciául beszélgetett a család. Teljesen természetesen. Láttam tíz év körüli gyermekeket, akik testvérükkel három nyelven kommunikáltak gond nélkül. Kicsit irigy és szomorú is voltam, hiszen én leginkább csak egyetlen nyelven tudok beszélni testvéreimmel.

Avignonban 

A Rhone folyó partján fekvő Avignon városába utaztam, ahol időmet jelenleg is töltöm. Egy nagyon stílusos nevű hajóval futottam össze, melynek képét itt közzéteszem. 

A város igen szép, érdekes a történelme így ajánlom a felkeresését. De a legjobb tanács az, hogy ne betegen érkezz. Gondolom úgy érdekesebb. Egyetlen képet küldenék a városról, a pápai palota egyik faláról. (A többi képen mind szerepelnek emberek, főleg turisták.)

Az étkezés

Természetesen nem hagyhatom ki a csiga témát. Hiszen terjeng az a népi bölcsesség - vagy hogyan is nevezzem -, miszerint a franciát csigát (is) esznek. Ennek jártam utána a helyi Lidlben, ahol tényleg fellelhető volt a csiga. Bár senkit se láttam, hogy megvette vagy elfogyasztotta volna. Így nem tudom alátámasztani ezt a nézetet. De hallomásból tudom, hogy tengeri csigákat is fogyasztanak egyesek. (Adatközlőm senkinek se ajánlja utóbbi elfogyasztását, annak fura íze s állaga miatt.)

 

Záró gondolatként megjegyzem, hogy Spanyolország olcsóbb mint Franciaország. De egyes régiókban biztosan van eltérés.

Üdvözlettel,

Levente

Webes kapcsolattartás

Napjaink Erasmusos külföldi tanulmányai sok szempontból különböznek a középkori peregrinációktól. Gondolok itt arra, hogy a külföldön tanuló hallgató milyen módon tudott kapcsolatot tartani az otthon maradtakkal. Nekem és sorstársaimnak sokkal könnyebb dolgunk van, mint mondjuk 15. századi eleinknek. Például a következő változások miatt:  telefonos hálózat, az internet létrejötte, a laptopok és okos telefonok elterjedése illetve applikációk fejlesztése. Ebben a posztban azokat a platformokat foglalom össze, melyeket használok a kapcsolattartásra az otthoniakkal.

Az egyik legalapvetőbb kommunikációs felületem a Facebook, azon belül is (vagy ahhoz kapcsolódva) a Messenger. Családommal, barátaimmal, cserkész vezetőtársaimmal elsősorban itt beszélgetünk. Csoporttársaimmal is itt egyeztetek az otthoni kurzusaim és a záróvizsgám kapcsán. A Messenger hívás és videóhívás alkalmazása nálam már kiütötte a ringből a Skype-ot. Úgy látom, hogy már magasabb színvonalon működik a Messenger adta lehetőség és jobban kéznél is van. (Pár éve még biztosan nem így lett volna ez.)

Talán a második legtöbbször használt platformom a telefonhívás. Annyira nem drága Európán belül a telefonhívás. Így gyakran beszélek családommal telefonon. Néha elő-elő fordul, hogy főzési kérdésekben telefonálok. De az is megesik, hogy valakivel valódi mondanivaló nélkül telefonálok .  

Lehet meglepő lesz, hogy a Honfoglaló online játék is szerepel a listán. Eddig már ha jól számolom öt alkalommal játszottam barátaimmal Honfoglalót, az Erasmus alatt. Azért szeretem ezt, mert pörgős játék, gyakran érdekes vagy vicces kérdésekkel. Közben Messenger hívással szoktunk beszélgetni.

Szándékosan a lista végére hagytam a képeslapot és levelet. Hiszen manapság már alig küldenek magáncéllal levelet az emberek. A képeslap intézménye is kihaló félben van. De ahogy erőforrásaimból telik, igyekszem ellensúlyozni/lassítani ezt a folyamatot. Szeretek képeslapokat és leveleket írni, bár tudom kissé furcsa dolog ez napjainkban. Ha van valami fontos üzenet, jobban szeretem így megörökíteni, mint mondjuk csetben átküldeni. Meg hát jó érzés levelet kapni, nem? (Mondjuk a számlákat leszámítva.) Aki szeretne levelet vagy képeslapot kapni tőlem, csak jelezze.

Szép estét kívánok,

Levente

Zenei ajánló

Kint létem alatt, számos spanyol nyelvű zenével ismerkedtem meg. Egy részét egyetemi kurzusaimnak és spanyol nyelvkurzusomnak, míg másokat lakótársaimnak és barátaimnak köszönhetem. Szeretek zenét hallgatni és így van ez a spanyol számokkal is. Azt gondolom, hogy ez segíti a nyelvtudásom fejlődését is. A következőkben két számomra kedves szám linkjét osztom meg veletek. (Pop számokra lehet számítani, nem komoly zenére.)

Limón y Sal - Julieta Venegas

https://www.youtube.com/watch?v=tIpzfs5tBJU

No Hay Nadie Como Tú - Calle 13 

https://www.youtube.com/watch?v=t0DeJ5HeG8o

Ezek a számok azért is időszerűek számomra, mert nagyjából már értem a szövegüket. Az első szám (és az előadó más számai is) kifejezetten lassú, így könnyen kivehetőek/érthetőek a szavak. Míg a második kissé gyorsabb, ám alap szavakkal operál. Nyelvtanuláshoz tudom ajánlani a két előadó zenéit.

Kellemes kikapcsolódást kívánok,
(Aki szeretne még linkeket, az írjon bátran.)

Levente

Adoptáció - Egy órám kapcsán

Az egyik itteni kurzusomon egy egész dupla órát szántunk annak a témának tárgyalására, hogy milyen feladatai lehetnek egy pedagógusnak, az adoptált gyerekek kapcsán az iskolában. Mivel otthon erről egyáltalán nem esett szó, érdekes témának tartottam. Két hallgató előadása után szituációs játékra is sor került, ahol egy tanár két szülővel találkozik először. A megbeszélés célja az volt, hogy a szülők értesítsék a tanárt arról, hogy a gyermek milyen körülmények között került örökbefogadásra, mi a helyzet vele. Illetve, hogy a tanár megnyugtassa a szülőket afelől, hogy mindet megtesz a gyermek integrációjáért az osztályba. Itt én lettem a tanár, érdekes szituáció volt.

A két diák előadása közben kiderült két fun fact is. Az első az, hogy a világon Spanyolországban történik a legtöbb örökbefogadás a lakosságszámhoz viszonyítva. Összességében is csak az USA előzi meg őket ebben. Talán ennek is köszönhető, hogy a pedagógus képzésben szó esik erről a témáról. A másik érdekesség az, hogy Spanyolországban nagyon hosszú a várólista az örökbefogadásra, akár 10 év is lehet. Ezért számos pár választja azt a lehetőséget, hogy Kínából fogadnak örökbe gyerekeket, mert az csak 1,5 év. A kurzust oktató tanárnő alsós gyermekének három ilyen úton örökbefogadott kínai osztálytársa van. De egyébként jellemző az Afrikából való örökbefogadás is.

Abból adódóan, hogy ilyen magas számban történnek Spanyolországban az örökbefogadások, számos gyerekeknek szóló könyv dolgozza fel ezt a témát. Ezek a mesék segítenek feldolgozni a gyerekeknek és szüleiknek az örökbefogadás tényét. Az alábbi két könyvet el is olvastam az óra végén a témában. Jó ötletnek tartom ezeket a kis mesekönyveket.

Szép napot,

Levente

Betanzos

Ezen a héten Betanzosban jártam (másodmagammal), mely egy La Corunához közel eső település. Nem várt meglepetésben részesültünk, a település varázslatos kinézete miatt. A kb. 13.000 fős városka, a Ferrolból Santiago de Compostellába tartó zarándok útvonalon helyezkedik el. Templomai közül kiemelkedik három, melyek az óvárosban található és középkori építésűek. Ajánlom mindenkinek aki La Corunába utazik Erasmussal, hogy látogasson el Betanzosba. A vonatközlekedés talán a legjobb választás, mert 3,6 Euró az út oda s 40 perc alatt ott is van vele az ember.

Mi 5-6 órát voltunk itt, és azt gondolom ennyi idő elegendő a templomok megtekintésére, sétára a belvárosban és enni egyet valahol. Meg persze egy könnyed sétát tenni a "Pargue el Pasatiempo" nevű érdekes parkban. A parkba mi sajnos nem tudtunk belépni, mert felújítás alatt állt. De pár információ és kép elérhető róla itt: https://www.tripadvisor.co.hu/Attraction_Review-g1064074-d4419186-Reviews-Parque_el_Pasatiempo-Betanzos_Province_of_A_Coruna_Galicia.html 

A legjobban a régi, 12-13. századi templomok nyűgöztek le itt. Illetve az, hogy a templom építtetőjének címerállata a vaddisznó volt. Ebben még nem is lenne semmi érdekes, de az, hogy a vaddisznó motívum több mint tízszer előfordul a templomban kívül-belül, az már különleges. Hiszen római katolikus templomoknál még sose láttam sertés ábrázolást. Az alábbi képeken megfigyelhető, hogy a templom tetején is áll egy vaddisznó, mely hátán egy keresztet tart. Továbbá a templomban található egy sír, melyet egy vaddisznó és egy medve tart a hátán.

Az utolsó két kép egy másik ám közeli templom kapuzatának részletei. Gyönyörűek.

Ez az egyik legszebb hely, ahol valaha jártam, tehát tényleg ajánlom Betanzos felkeresését.

Szép napot,

Levente

Túrista

Azon kaptam magamat, hogy már úgy járok La Corunában, mint ha itt élnék évek óta. Alkalmazkodtam a közlekedési viszonyokhoz, céltudatosan megyek mindig a buszhoz és boltba. Ismerem az utcákat és a városrészt - no meg persze a partot -, amerre járok. (De tegnap azért ért egy új felismerés, mert észrevettem, hogy mandarin fák alatt vezet az utam el nap mint nap. S még gyümölcsök is csüngenek a fejem feletti lombokban. Nagyon meglepődtem.) A lakhelyemtől szinte minden irányba sétáltam már, kivéve egyet. Bevallom azért, mert nagyon hegyes-dombos a városnak az a része. Szóval realizálódott bennem, hogy teljesen komfortosan mozgok már itt. Jó néha megtörni az állandó állapotot és kilépni az ismeretlenbe.

Ezen felbátorodva a mai reggelemet úgy indítottam, hogy rövid sétát tettem. Utam arra vezetett, amerre még soha. Kicsit ismét felfedezőnek/kalandornak éreztem magamat, ami jó érzés volt. Egyből találtam egy parkot, ami nagyon megtetszett. Kellemes klíma uralkodott itt, hiszen rengeteg idős fa otthonául szolgál a park. De egy szabadtéri színház is megbúvik itt, illetve sporteszközök. A park kiterjedése igen nagy, szerintem legalább akkora lehet mint a Kőkert teljes kiterjedése. A park körül lakónegyed "toronyházai" állnak. Így az ott lakók könnyedén ki tudnak menni a természetbe.

Következzenek a képek:

Ajánlom mindenkinek, hogy néha lépjen ki a komfortzónájából és menjen el sétálni. Nem árt egy kis kikapcsolódás.

Szép napot kívánok,

Levente