Kiutazásom

Végre megérkeztem La Corunába. Majdnem 24 órába került, mire otthonról megérkeztem ide. Jelenleg egy hostelben töltöm napjaimat. Ez az utazás egy valódi kihívás volt nekem, mert eddig csak párszor repültem, de sohasem egyedül. Mindig volt velem egy tapasztaltabb, így nem is igazán figyeltem, hogy mit mi után kell csinálni a reptéren. A feladott bőröndöm miatt aggódtam a leginkább, hogy az átszállás során nem keveredik e el, vagy sérül meg. (Nem lett vele semmi ilyesmi.)

A barcelonai reptéren barangolva egy számomra új találmánnyal találkozhattam. Itt a reptér azzal könnyíti és gyorsítja meg utasai közlekedését, hogy vízszintes mozgó utakat épített ki. Olyanok, mint a mozgólépcsők, csak vízszintesen. Gondolom, más reptereken is van ilyen, de eddig még nem találkoztam velük.

Ezeket látva egyből Arthur C. Clarke: A város és a csillagok című sci-fi könyve jutott eszembe, amit még az általános iskolában olvastam el egyik tanárom hatására (azóta is az egyik kedvencem). Összefoglalva: futurisztikus élmény volt a barcelonai reptér.  Egy tipp annak, aki egy 8-10 órás várakozásra kényszerül itt; ne tegye. Elmondhatatlanul kényelmetlenek a székek Barcelonában ennyi időn keresztül és nagyon hideg is tud lenni hajnali 03:00 felé. Mivel aludni nem tudtam, a többi várakozóhoz közelebb ültem le és így próbáltam megérteni miről beszélnek. Örültem, mert előfordult, hogy tudtam mi a téma.

Annyi előnye volt annak, hogy ennyit várakoztam az átszállással, hogy reggel indult a gépem La Corunába. Felszálláskor igen szép látvány tárult elém, amit bár gyenge felbontásban, de megörökítettem. 

Egész úton aludtam volna, de csak egy fél órát sikerült. Ugyanis a mögöttem ülő és velem együtt utazó kb. 25 főből álló diák tánccsoport tagjai életükben először repültek. A főleg lányokból álló csapat tagjai 8-10 évesek lehettek, így a nagy élményt persze ki kellett beszélniük magukból.  Ilyeneket mondtak – már amit megtudtam érteni és megjegyezni:

Que bonita! – mármint a látvány,

Todo es blanco! – gondolom a felhőkre gondolt.

A leszállás előtt megláttam azt a várost, ahol most eltöltöm a fél évemet. Erről is készítettem pár képet, melyek abban hasonlítanak a barcelonaiakra, hogy kicsit pixelesek.

Christian, a helyi egyetemista, aki segítségemre van, autóval hozott el az átmeneti szállásomra; a Mara Hostelbe. Az óváros közepén van ez a szállás és magam sem értem miért lehet ez ennyire olcsó. De csak pár napig leszek itt, mert szobát fogok bérelni. Christian segít elintézni, remélem.

Hogy hogyan alakult a szoba bérlés, nemsokára megírom.

Levente